„Én bizakodó vagyok, mert biztosan érzem, hogy valami rendkívüli fog történni az önök életében – azokéban, akik három-négy évtizeddel fiatalabbak nálam. Kultúránk emberei rájönnek, hogyan éljenek fenntarthatóan ezen a bolygón – vagy nem jönnek rá. Mindkét eset rendkívüli lesz. Ha rájönnek, hogyan éljenek fenntarthatóan e bolygón, akkor az emberiség képes lesz meglátni valami olyasmit, amit most még nem lát: a korlátlanul kiteljesedő jövőt. Ha nem jönnek rá, akkor attól tartok, az emberi faj helyet foglal majd a miattunk nap mint nap kipusztuló fajok közt – a naponta kipusztított 200 faj közt.” /Daniel Quinn/
Mese a következő generációnak
a.
Azon a bizonyos kétezertizenvalahanyas (vagy huszonvalahanyas?) délelőttön két palack tartalma is a felszínre bugyogott. Az egyik palack kicsi volt, méregzöld színű és az apró parafadugó kihúzása után csupa keserű gondolat illant elő belőle, mint például: „úgy sem fog sikerülni”, „nincs értelme az egésznek”, vagy „nem tehetek semmit”, illetve „a legrosszabb fog elkövetkezni”. Erről a rejtélyes palackról később még esik szó ebben a történetben. A másik inkább flakon volt, nagyobbacska műanyag, színes, harsány címkével felragasztva. A flakon hátoldalán egy másik címke is díszelgett, egy kisebb. Ennek a sarkában pedig egy kicsi narancssárga négyzet terpeszkedett, közepében vastag fekete X-szel. Az apró, de annál érdeklődőbb tekintetű hat éves forma kisgyerek aztán addig-addig faggatta a flakon tartalmát éppen a lefolyóba öntő anyukáját, míg az utánanézett az interneten, mit is jelent a szimbólum. Merthogy neki sem volt fogalma róla. Abban a tudatban, hogy gyermeke egy szót sem fog érteni belőle, mint ahogyan első ránézésre ő sem értett belőle egy szót sem, hangosan felolvasta amit talált. Narancssárga alapon fekete X. Jelentése: „ÁRTALMAS. Anyagok és készítmények, amelyek belélegzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén korlátozott egészségkárosodást okozhatnak.” A gyermek elismételtette a mondatot. Aztán még egyszer és még egyszer, hogy jól megértse, lassan tagoltatva. Ezután anyja kezére, az asztal sarkára tett flakonra, majd a lefolyóra meredt. Váratlanul olyan harsány kacagásban tört ki, hogy az anya ijedten hőkölt hátra, leverve a meglehetősen ártalmas anyaggal teli tisztítószeres flakont. (tovább>>) Read the rest of this entry »
Mesék felnőtteknek, akik még gyerekek 