Pince

21 01 2012

XIII. Pince Pápát, ki e néven az első, az egyházi rendőrség minden hűhó nélkül villámgyorsan tartóztatta le. Alig jelent meg az írása, máris az Egyháznak abba a pincéjébe zárták ahová 33 lépcsőfok vezetett, 33 egymásba nyíló szoba végén, 33 ajtón 33 lakattal lezárva – mindegyiken egy-egy-egy. A Pápa, mert hiszen ki is parancsolhatna egy ekkora méltóság fogvatartóinak, talán ott vesz éhen és szomjan a legutolsó szobában, ha nincs minden Pápa fölött egy Főpápa (ez esetben 3 Főpápa is), akik titokban összeültek, alaposan megvitatták a kényes kérdést és arra jutottak: a Pápát el kell engedni. Még össze is kacagtak: ugyan! Semmiség. Az alábbiakban az írás néhány részlete olvasható, amely miatt Pincét, ha csak 3 éjszakára is, de a pince mélyére vetették: (tovább>>)

„… hit tekintetében semmi jót nem tudok elmondani a ma emberéről. Ugyanolyan babonás, mint az általa lenézett középkor nemzedékei. Bár istenei hatalmasak, de a hit, amivel rajtuk függ gyermeki, ostoba, és kártékony. Éppen ezért vagyunk mi, a XXI. század gyermekei magunk is végtelenül buták és félelmetesek. A ma emberének egyik főistene, a teremtő, a folyton adó, a láthatatlan Konnektoristen, aki a szent manna, az áram által fejti ki kegyét. Az áram működésbe hoz, elindít, felmelegít, vagy éppen lehűt, de ami a legfontosabb: életet lehel a holt dolgokba.

Az emberek otthonaikban alig tenyérnyi, néhány apró lyukkal rejtélyessé tett oltárokon keresztül áldoznak a Nagy Istennek. Az ajtó fölé felrakott szigorú kereszt szerepét egyre inkább átveszik a falak tövében, szinte titkosan, rejtve elhelyezett oltárok, amiből egy-egy lakásban akár több tucatnyi is lehet. Az emberek az ördögi villásdugót eszközül használva, egyfajta behatolási rítussal lépnek kapcsolatba urukkal, és az apró oltártól meg is kapják a vágyott áramot. Konnektoristennek csekkekkel lehet áldozni. A naiv hit alapja, hogy elég a pénzáldozatot szimbolizáló csekket a testünk közelében, zsebben, valamilyen szekrényben, tartóban elhelyezni, és Konnektoristen máris küldi az áramot. Konnektoristen nem a gazdagok istene. A szent áramból egy egységnyi, már egy nevetséges pénzért elérhető, éppen ezért az emberek balgán azt hiszik, hogy bármennyi áramot elvehetnek Konnektoristentől (aki ezt boldogan adja), és azt bármire felhasználhatják, még akár értelmetlen dolgokra is vesztegethetik. A hívők legnagyobb öröme az áram gerjesztette hullámokban lubickolni. Ez élteti őket. Csak ettől boldogok. Ettől tudnak megfeledkezni vércseppekkel telepöttyözött félelmeikről. Ettől érzik magukat valakinek.

Soha még istennek nem volt annyi hívője, mint amennyi Konnektoristennek van: gyakorlatilag szinte minden ma élő ember, és nem csak a felnőttek – Konnektoristen legbuzgóbb hívei a gyerekek. Ez a vallás világvallás, Japántól Brazíliáig, a városoktól a szegényebb falvakig mindenütt megtalálhatók hitközösségei. Bazilikái az erőművek, út széli feszületei: a Földet behálózó távvezetékek. Konnektoristen igazi viharisten, de még az ószövetség viharistenénél is pusztítóbb tud lenni. Ezt az arcát azonban tabu övezi. A hívők nem beszélnek róla. Ha szóba kerül a füst, az atom vagy a megbolondult időjárás, a szélviharok, akkor az ájtatos hívő betapasztja fülét az áramtól életre kelt zenével, vakká teszi szemét az áramtól feléledt látványkreáló gépekkel, és betömi száját az árammal melegített temérdek étellel. Jó hívő nem beszél az ilyesmiről. Jó hívő gyermekien bízik az öröklétben: Konnektoristen mindig, azonos bőséggel fogja ontani a szent áramot és ha átka lecsap, soha nem ő, a buzgó hívő lesz az áldozat.

Konnektoristen papjai közben az emberiség eddigi legostobább élőáldozatát mutatják be: fákat égetnek, hirtelenjében kivágott, vagy millió évek alatt feketévé rottyant fenyőket, tölgyeket, egész erdőket. És ebben a tűzben mutatkozik meg az isten igazi természete. Szennyezőanyagok, Rákkeltők, Széndioxid – ezek nem démonok, hanem az istenség egy-egy arca. Ha a fa áldozat nem lehetséges, a papok áldozati máglyáikon a világ leggyilkosabb elemeit izzítják fel. A papok munkája a legszigorúbb tabu. A főpapok vagyona úgyszintén.”

XIII. Pince Pápa zokszó nélkül viselte, hogy börtönbe zárták. Mindössze papírt kért és tollat. Amikor a 11 év körüli ministránsfiú WC-papírt, tusfürdőt illetve marhasültet vitt be a csak ritka alkalmakkor használt titkos szobába, a pápa a tusfürdőre meredt majd a gyerekhez fordult:

– Tudod mi ez? – horkant fel a három napos koplalástól idegesen.

A fiú nem tudta mi a jó válasz. Elpirult.

– Szeretsz fára mászni?  – kérdezte hirtelen a pápa.

– Igen – hebegte a megszólított.

– Hol?

A fiú tétovázott, majd így felelt:

– Van egy diófánk, a kert végén. Építettem rá várat!

– Aha. Várat. És wifi van abban a várban?

A fiú nem mondta ki a perszét, helyette olyan arccal nézett a pápára, mintha az egy másik korból érkezett volna. Ami némileg igaz is volt.

– Persze – mondta ki a perszét a fiú helyett Pince. – Udvar internet nélkül….? Hol élek én. Pince igazában még egy másik korban élt. Bár Ő maga, modern gondolkodású, nem így gondolta. A kezdetben félszeg, legalábbis félszeg vonásokat mutató ministránsfiú megnyílt:

– Nincs létra. Hogy más ne tudjon felmászni, csak mi. (- Mi? – Igen, a többiek az utcából.) Van raktárunk, csokikkal. És 2 (kettő!) laptopunk. Amit anyuék már nem használnak – magyarázta a fiú Pince kérdőjellé mélyülő ráncainak válaszolva.

– Konnektor?

– Lítium akkumlátor! – ragyogott fel a fiú, mint a lítium, erős lángban.

– Mit szólnál – kezdete Pince lassan tagolva minden szót – ha elmennék hozzátok, és én…. azt a fát…. egy láncfűrésszel …. kivágnám!

(a folytatás, illetve a mesék teljes szövege letölthető: “Mesék a következő generációnak” (PDF, 3.666 kb)


Actions

Information

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s




%d bloggers like this: